A választást megkönnyítendő figyelmetekbe ajánlom Dr. Fischer Eszter pszichológus papírszínházi mesékhez írt elemzéseit.
A méhkirálynő
Kelekótya (vagy más fordításokban Tökfilkó) sok mese hőse: a harmadik vagy legkisebb testvérrel - akit kigúnyolnak "okosabb" nagy testvérei - minden gyerek azonosulni tud, akárhányadik legyen is a testvérek sorában. Hiszen a kisgyerek mindig ügyetlennek, tehetetlennek érzi magát a nagyokhoz - ha másokhoz nem, hát a szüleihez - viszonyítva. Egy kisgyerek életében mindennapos, hogy "te ezt még nem tudod, kicsi vagy ehhez" felkiáltással kiveszik a kenyérvágókést a kezéből, vagy nagyobb gyerekek kinevetik, amikor a cipőjét próbálja befűzni.
Kelekótya kezdeti ügyetlensége, "butasága" ellenére túlszárnyalja okosabbnak tartott idősebb testvéreit, és ez nagy ígéret minden önmagát tökéletlennek érző gyerek számára. Kelekótya története a felnőtté válásról szól. Amikor eljön az idő, az addig önállótlan gyermeknek el kell hagynia gyermekkora eseménytelen színhelyét, hogy a külvilágban "szerencsét próbáljon", vagyis hogy megtanulja legküzdeni az élet nehézségeit és megoldani feladatait. Az út végére Kelekótya érett felnőtté válik. Király lesz, és megkapja a legszebb királylányt, ami a pszichológiai értelmezés szerint azt jelenti: képes saját lelke (indulatai, érzelmei) birodalmában uralkodni, és rátalál hozzá illő párjára. Kompetencia és érett párkapcsolat: a mese igen pontosan megfogalmazza, mik az érett személyiség legfontosabb ismérvei.
A Méhkirálynő meséje azt is üzeni, hogy az életben többre viszi az, aki nemcsak "okos", hanem a természettel is harmóniában él. Az "okos" testvérek rövidlátóan csak a pillanatnyi érdeküket nézik, és a természet útjukba kerülő kincseit romboló módon azonnal el akarják használni. Kelekótya azonban együttérzéssel és megbecsüléssel tekint a természetben élő lényekre. Ő maga is inkább a természet része volna: nem kiaknázni akarja kincseit, hanem tiszteletteljesen együtt élni velük. Ezért támogatják őt a természet erői. A mesék gyakori tanulsága: "jó tett helyébe jót várj" ebben a történetben konkrétan azt jelenti: aki nem tör azonnali haszonra, aki nem leigázni és kiuzsorázni akarja a természetet, az hozzájuthat a természet igazi ajándékaihoz. A mese arra figyelmeztet, hogy az életben nem mindig az "okosok" viszik a legtöbbre, hanem azok, akiknek tetteit a lélek ösztönösebb, mélyebb, természetközeli rétegei is irányítják. Ez is fontos tanulság a gyerekeknek: gazdagabb lesz a lelke annak, aki a felnövés során meg tudja őrizni ősi, gyermeki látásmódját is, aki nem úgy lesz "okos", hogy megszakad kapcsolata a természettel és saját ösztöneivel. A "kelekótyaság" valójában nem tökéletlenség, hanem bölcsesség, mely mindenkinek javára válik.
Kelekótya bátyjai, Hamupipőke mostohanővéreivel szemben nem gonoszok, csak szűklátókörűek. Ezért nekik nem is jár büntetés, Kelekótyának nem kell legyőzni, megsemmisítenie őket. A mesehallgató gyereknek ez azt is jelenti: nem kell félnie attól, hogy szüleihez, testvéreihez fűződő szeretetteljes kapcsolatát veszélyeztetné, ha túl szeretné szárnyalni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése