A brémai muzsikusok ellátogattak a Mesevár óvodába is!
2011. május 17., kedd
2011. május 16., hétfő
2011. május 7., szombat
Szülőknek, pedagógusoknak, rendezvényszervezőknek - második rész
A választást megkönnyítendő figyelmetekbe ajánlom Dr. Fischer Eszter pszichológus papírszínházi mesékhez írt elemzéseit.
A méhkirálynő
Kelekótya (vagy más fordításokban Tökfilkó) sok mese hőse: a harmadik vagy legkisebb testvérrel - akit kigúnyolnak "okosabb" nagy testvérei - minden gyerek azonosulni tud, akárhányadik legyen is a testvérek sorában. Hiszen a kisgyerek mindig ügyetlennek, tehetetlennek érzi magát a nagyokhoz - ha másokhoz nem, hát a szüleihez - viszonyítva. Egy kisgyerek életében mindennapos, hogy "te ezt még nem tudod, kicsi vagy ehhez" felkiáltással kiveszik a kenyérvágókést a kezéből, vagy nagyobb gyerekek kinevetik, amikor a cipőjét próbálja befűzni.
Kelekótya kezdeti ügyetlensége, "butasága" ellenére túlszárnyalja okosabbnak tartott idősebb testvéreit, és ez nagy ígéret minden önmagát tökéletlennek érző gyerek számára. Kelekótya története a felnőtté válásról szól. Amikor eljön az idő, az addig önállótlan gyermeknek el kell hagynia gyermekkora eseménytelen színhelyét, hogy a külvilágban "szerencsét próbáljon", vagyis hogy megtanulja legküzdeni az élet nehézségeit és megoldani feladatait. Az út végére Kelekótya érett felnőtté válik. Király lesz, és megkapja a legszebb királylányt, ami a pszichológiai értelmezés szerint azt jelenti: képes saját lelke (indulatai, érzelmei) birodalmában uralkodni, és rátalál hozzá illő párjára. Kompetencia és érett párkapcsolat: a mese igen pontosan megfogalmazza, mik az érett személyiség legfontosabb ismérvei.
A Méhkirálynő meséje azt is üzeni, hogy az életben többre viszi az, aki nemcsak "okos", hanem a természettel is harmóniában él. Az "okos" testvérek rövidlátóan csak a pillanatnyi érdeküket nézik, és a természet útjukba kerülő kincseit romboló módon azonnal el akarják használni. Kelekótya azonban együttérzéssel és megbecsüléssel tekint a természetben élő lényekre. Ő maga is inkább a természet része volna: nem kiaknázni akarja kincseit, hanem tiszteletteljesen együtt élni velük. Ezért támogatják őt a természet erői. A mesék gyakori tanulsága: "jó tett helyébe jót várj" ebben a történetben konkrétan azt jelenti: aki nem tör azonnali haszonra, aki nem leigázni és kiuzsorázni akarja a természetet, az hozzájuthat a természet igazi ajándékaihoz. A mese arra figyelmeztet, hogy az életben nem mindig az "okosok" viszik a legtöbbre, hanem azok, akiknek tetteit a lélek ösztönösebb, mélyebb, természetközeli rétegei is irányítják. Ez is fontos tanulság a gyerekeknek: gazdagabb lesz a lelke annak, aki a felnövés során meg tudja őrizni ősi, gyermeki látásmódját is, aki nem úgy lesz "okos", hogy megszakad kapcsolata a természettel és saját ösztöneivel. A "kelekótyaság" valójában nem tökéletlenség, hanem bölcsesség, mely mindenkinek javára válik.
Kelekótya bátyjai, Hamupipőke mostohanővéreivel szemben nem gonoszok, csak szűklátókörűek. Ezért nekik nem is jár büntetés, Kelekótyának nem kell legyőzni, megsemmisítenie őket. A mesehallgató gyereknek ez azt is jelenti: nem kell félnie attól, hogy szüleihez, testvéreihez fűződő szeretetteljes kapcsolatát veszélyeztetné, ha túl szeretné szárnyalni őket.
A méhkirálynő
Kelekótya (vagy más fordításokban Tökfilkó) sok mese hőse: a harmadik vagy legkisebb testvérrel - akit kigúnyolnak "okosabb" nagy testvérei - minden gyerek azonosulni tud, akárhányadik legyen is a testvérek sorában. Hiszen a kisgyerek mindig ügyetlennek, tehetetlennek érzi magát a nagyokhoz - ha másokhoz nem, hát a szüleihez - viszonyítva. Egy kisgyerek életében mindennapos, hogy "te ezt még nem tudod, kicsi vagy ehhez" felkiáltással kiveszik a kenyérvágókést a kezéből, vagy nagyobb gyerekek kinevetik, amikor a cipőjét próbálja befűzni.
Kelekótya kezdeti ügyetlensége, "butasága" ellenére túlszárnyalja okosabbnak tartott idősebb testvéreit, és ez nagy ígéret minden önmagát tökéletlennek érző gyerek számára. Kelekótya története a felnőtté válásról szól. Amikor eljön az idő, az addig önállótlan gyermeknek el kell hagynia gyermekkora eseménytelen színhelyét, hogy a külvilágban "szerencsét próbáljon", vagyis hogy megtanulja legküzdeni az élet nehézségeit és megoldani feladatait. Az út végére Kelekótya érett felnőtté válik. Király lesz, és megkapja a legszebb királylányt, ami a pszichológiai értelmezés szerint azt jelenti: képes saját lelke (indulatai, érzelmei) birodalmában uralkodni, és rátalál hozzá illő párjára. Kompetencia és érett párkapcsolat: a mese igen pontosan megfogalmazza, mik az érett személyiség legfontosabb ismérvei.
A Méhkirálynő meséje azt is üzeni, hogy az életben többre viszi az, aki nemcsak "okos", hanem a természettel is harmóniában él. Az "okos" testvérek rövidlátóan csak a pillanatnyi érdeküket nézik, és a természet útjukba kerülő kincseit romboló módon azonnal el akarják használni. Kelekótya azonban együttérzéssel és megbecsüléssel tekint a természetben élő lényekre. Ő maga is inkább a természet része volna: nem kiaknázni akarja kincseit, hanem tiszteletteljesen együtt élni velük. Ezért támogatják őt a természet erői. A mesék gyakori tanulsága: "jó tett helyébe jót várj" ebben a történetben konkrétan azt jelenti: aki nem tör azonnali haszonra, aki nem leigázni és kiuzsorázni akarja a természetet, az hozzájuthat a természet igazi ajándékaihoz. A mese arra figyelmeztet, hogy az életben nem mindig az "okosok" viszik a legtöbbre, hanem azok, akiknek tetteit a lélek ösztönösebb, mélyebb, természetközeli rétegei is irányítják. Ez is fontos tanulság a gyerekeknek: gazdagabb lesz a lelke annak, aki a felnövés során meg tudja őrizni ősi, gyermeki látásmódját is, aki nem úgy lesz "okos", hogy megszakad kapcsolata a természettel és saját ösztöneivel. A "kelekótyaság" valójában nem tökéletlenség, hanem bölcsesség, mely mindenkinek javára válik.
Kelekótya bátyjai, Hamupipőke mostohanővéreivel szemben nem gonoszok, csak szűklátókörűek. Ezért nekik nem is jár büntetés, Kelekótyának nem kell legyőzni, megsemmisítenie őket. A mesehallgató gyereknek ez azt is jelenti: nem kell félnie attól, hogy szüleihez, testvéreihez fűződő szeretetteljes kapcsolatát veszélyeztetné, ha túl szeretné szárnyalni őket.
2011. május 2., hétfő
Szülőknek, pedagógusoknak, rendezvényszervezőknek - első rész
A választást megkönnyítendő figyelmetekbe ajánlom Dr. Fischer Eszter pszichológus papírszínházi mesékhez írt elemzéseit.
Jancsi és Juliska
A Jancsi és Juliska méltán a legnépszerűbb Grimm-mese. A történet olyan gazdag, sokrétű, hogy itt csak néhány elemével tudunk foglalkozni. Már a mese indulása is szinte minden gyerek fantáziáját megragadja. Hiszen melyikük ne ismerné lelke mélyén a mélységes szorongást, hogy mi lenne vele, ha szülei nem szeretnék többé, hanem eltaszítanák maguktól. A gyermek helyzete mindig kiszolgáltatott, függő: élete, sorsa nem a saját, hanem az őt gondozó felnőttek kezében van. (A mese azért csinál a gyermekeit eltaszító anyából - sok más meséhez hasonlóan - mostohát, mert a gyermeknek szüksége van arra az ősbizalomra, hogy ilyen szörnyűséget "igazi" anya soha nem követ el.)
Az erdőben bolyongó két gyermek mintha a paradicsomból való kiűzetés traumáját élné újra. A történet során a mesehősök megtapasztalják, hogy a kisgyermekkor paradicsomi boldogságába nem vezet visszaút: csak az maradhat életben, aki nem a pillanatnyi örömöket kergeti, és nem a felnőttek gondoskodására számít, hanem saját kezébe veszi a sorsát. A mézeskalácsház megfontolatlan felfalása a kisgyerekekre jellemző azonnali, közvetlen vágyteljesítést szimbolizálja. Jancsi és Juliska meséje azt üzeni, hogy ez veszedelmes dolog: a kísértésnek meg kell tanulni ellenállni. A történet másik fontos alapgondolata, hogy a felnőttekről való lemondás és az önállósodás nehéz útját nem kell egyedül járni: a testvér (kortársak) szövetsége az, ami ebben az életszakaszban valódi támaszt nyújthat.
A Jancsi és Juliska, mint sok más mese, a személyiségfejlődés az életút egy fontos állomásával foglalkozik. Nem a leggyakrabban ábrázolt serdülőkort, hanem a felnövés egy korábbi fordulópontját jeleníti meg. Azt a változást, amikor a környezetének teljesen kiszolgáltatott, önmagábban tehetetlen, heves, önző, alkalmazkodni képtelen, pillanatnyi vágyaktól és indulatoktól vezérelt kisgyereknek először kell kilépnie otthonából, hogy saját szorongását, veszedelmes indulatait és a külvilág veszélyeit megtanulja felismerni és legyőzni.
A Jancsi és Juliska ennek megfelelően nem a házassággal és az új élet feltételeinek megteremtésével végződik, hanem azzal, hogy a mesehősök (egyelőre) visszatérnek a szülői házba, ahol az útról hozott kincsekkel családjukat segítik. Ezek a kincsek azt a tapasztalatot, tudást jelképezik, amit a gyerek a külvilágban, házon kívül gyűjt. A két testvér immáron maga mögött hagyta tehetetlen "élősködő" kisgyermekkorát, hogy újonnan elnyert fegyelmezettségével, tapasztalataival hasznot hajtó tagja lehessen családjának. Ezért is olyan vígasztaló, biztató ez a mese az óvodáskorú gyermek számára: arra tanítja, hogy hamarosan "nagy, okos", gyerek lesz belőle, hogy érdemes a külvilágban kincseket gűjtenie (prózaian leegyszerűsítve: erőfeszítéseket tennie, kortársaival együtt iskolába járnia és tanulnia), mert így nem kell félnie a kiszolgáltatottságtól - sőt, bízhat abban, hogy családjának egyre inkább támaszt, és nem terhet fog jelenteni.
Jancsi és Juliska
A Jancsi és Juliska méltán a legnépszerűbb Grimm-mese. A történet olyan gazdag, sokrétű, hogy itt csak néhány elemével tudunk foglalkozni. Már a mese indulása is szinte minden gyerek fantáziáját megragadja. Hiszen melyikük ne ismerné lelke mélyén a mélységes szorongást, hogy mi lenne vele, ha szülei nem szeretnék többé, hanem eltaszítanák maguktól. A gyermek helyzete mindig kiszolgáltatott, függő: élete, sorsa nem a saját, hanem az őt gondozó felnőttek kezében van. (A mese azért csinál a gyermekeit eltaszító anyából - sok más meséhez hasonlóan - mostohát, mert a gyermeknek szüksége van arra az ősbizalomra, hogy ilyen szörnyűséget "igazi" anya soha nem követ el.)
Az erdőben bolyongó két gyermek mintha a paradicsomból való kiűzetés traumáját élné újra. A történet során a mesehősök megtapasztalják, hogy a kisgyermekkor paradicsomi boldogságába nem vezet visszaút: csak az maradhat életben, aki nem a pillanatnyi örömöket kergeti, és nem a felnőttek gondoskodására számít, hanem saját kezébe veszi a sorsát. A mézeskalácsház megfontolatlan felfalása a kisgyerekekre jellemző azonnali, közvetlen vágyteljesítést szimbolizálja. Jancsi és Juliska meséje azt üzeni, hogy ez veszedelmes dolog: a kísértésnek meg kell tanulni ellenállni. A történet másik fontos alapgondolata, hogy a felnőttekről való lemondás és az önállósodás nehéz útját nem kell egyedül járni: a testvér (kortársak) szövetsége az, ami ebben az életszakaszban valódi támaszt nyújthat.
A Jancsi és Juliska, mint sok más mese, a személyiségfejlődés az életút egy fontos állomásával foglalkozik. Nem a leggyakrabban ábrázolt serdülőkort, hanem a felnövés egy korábbi fordulópontját jeleníti meg. Azt a változást, amikor a környezetének teljesen kiszolgáltatott, önmagábban tehetetlen, heves, önző, alkalmazkodni képtelen, pillanatnyi vágyaktól és indulatoktól vezérelt kisgyereknek először kell kilépnie otthonából, hogy saját szorongását, veszedelmes indulatait és a külvilág veszélyeit megtanulja felismerni és legyőzni.
A Jancsi és Juliska ennek megfelelően nem a házassággal és az új élet feltételeinek megteremtésével végződik, hanem azzal, hogy a mesehősök (egyelőre) visszatérnek a szülői házba, ahol az útról hozott kincsekkel családjukat segítik. Ezek a kincsek azt a tapasztalatot, tudást jelképezik, amit a gyerek a külvilágban, házon kívül gyűjt. A két testvér immáron maga mögött hagyta tehetetlen "élősködő" kisgyermekkorát, hogy újonnan elnyert fegyelmezettségével, tapasztalataival hasznot hajtó tagja lehessen családjának. Ezért is olyan vígasztaló, biztató ez a mese az óvodáskorú gyermek számára: arra tanítja, hogy hamarosan "nagy, okos", gyerek lesz belőle, hogy érdemes a külvilágban kincseket gűjtenie (prózaian leegyszerűsítve: erőfeszítéseket tennie, kortársaival együtt iskolába járnia és tanulnia), mert így nem kell félnie a kiszolgáltatottságtól - sőt, bízhat abban, hogy családjának egyre inkább támaszt, és nem terhet fog jelenteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)