2011. május 2., hétfő

Szülőknek, pedagógusoknak, rendezvényszervezőknek - első rész

A választást megkönnyítendő figyelmetekbe ajánlom Dr. Fischer Eszter pszichológus papírszínházi mesékhez írt elemzéseit.

Jancsi és Juliska

A Jancsi és Juliska méltán a legnépszerűbb Grimm-mese. A történet olyan gazdag, sokrétű, hogy itt csak néhány elemével tudunk foglalkozni. Már a mese indulása is szinte minden gyerek fantáziáját megragadja. Hiszen melyikük ne ismerné lelke mélyén a mélységes szorongást, hogy mi lenne vele, ha szülei nem szeretnék többé, hanem eltaszítanák maguktól. A gyermek helyzete mindig kiszolgáltatott, függő: élete, sorsa nem a saját, hanem az őt gondozó felnőttek kezében van. (A mese azért csinál a gyermekeit eltaszító anyából - sok más meséhez hasonlóan - mostohát, mert a gyermeknek szüksége van arra az ősbizalomra, hogy ilyen szörnyűséget "igazi" anya soha nem követ el.)
Az erdőben bolyongó két gyermek mintha a paradicsomból való kiűzetés traumáját élné újra. A történet során a mesehősök megtapasztalják, hogy a kisgyermekkor paradicsomi boldogságába nem vezet visszaút: csak az maradhat életben, aki nem a pillanatnyi örömöket kergeti, és nem a felnőttek gondoskodására számít, hanem saját kezébe veszi a sorsát. A mézeskalácsház megfontolatlan felfalása a kisgyerekekre jellemző azonnali, közvetlen vágyteljesítést szimbolizálja. Jancsi és Juliska meséje azt üzeni, hogy ez veszedelmes dolog: a kísértésnek meg kell tanulni ellenállni. A történet másik fontos alapgondolata, hogy a felnőttekről való lemondás és az önállósodás nehéz útját nem kell egyedül járni: a testvér (kortársak) szövetsége az, ami ebben az életszakaszban valódi támaszt nyújthat.
A Jancsi és Juliska, mint sok más mese, a személyiségfejlődés az életút egy fontos állomásával foglalkozik. Nem a leggyakrabban ábrázolt serdülőkort, hanem a felnövés egy korábbi fordulópontját jeleníti meg. Azt a változást, amikor a környezetének teljesen kiszolgáltatott, önmagábban tehetetlen, heves, önző, alkalmazkodni képtelen, pillanatnyi vágyaktól és indulatoktól vezérelt kisgyereknek először kell kilépnie otthonából, hogy saját szorongását, veszedelmes indulatait és a külvilág veszélyeit megtanulja felismerni és legyőzni.
A Jancsi és Juliska ennek megfelelően nem a házassággal és az új élet feltételeinek megteremtésével végződik, hanem azzal, hogy a mesehősök (egyelőre) visszatérnek a szülői házba, ahol az útról hozott kincsekkel családjukat segítik. Ezek a kincsek azt a tapasztalatot, tudást jelképezik, amit a gyerek a külvilágban, házon kívül gyűjt. A két testvér immáron maga mögött hagyta tehetetlen "élősködő" kisgyermekkorát, hogy újonnan elnyert fegyelmezettségével, tapasztalataival hasznot hajtó tagja lehessen családjának. Ezért is olyan vígasztaló, biztató ez a mese az óvodáskorú gyermek számára: arra tanítja, hogy hamarosan "nagy, okos", gyerek lesz belőle, hogy érdemes a külvilágban kincseket gűjtenie (prózaian leegyszerűsítve: erőfeszítéseket tennie, kortársaival együtt iskolába járnia és tanulnia), mert így nem kell félnie a kiszolgáltatottságtól - sőt, bízhat abban, hogy családjának egyre inkább támaszt, és nem terhet fog jelenteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése